Szűcs Koppány László - Egy Fekete Ló Siralma

Nem vagyok nagy költő, s költő sem talán
Kit nagylendületű toll tör át a halál néma falán
Nem vagyok nagy herceg, sem ásító szolga
Csak magyarnak születtem, kis kárpát jászolba

vívtam bősz fejemmel megannyi vércsatát
s tűrtem hazug szájak, felté pő agyarát
betört indulattal dőlt rám a magyar pora
s nevetett rám nagy vártorony alkonyult mosolya

kité pett velővel sikoltó ördög keze
torkomban kotorászott némító ereje
S csak ültem, felelve hegyek parancsának
napisten áhitat gondolatjának

mérges tejet ittam hazám haragjából
vakító dallama most fülemben táncol
kárpátszín zöldemet levetettem végleg
pirosat! Fehéret! S feketét veszek... Vak színét az éjnek.


Hagyományőrző csapatunk A Fekete Ló Őrei által ihletett...


Erre telt ebben a hónapban.
Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom. A Mefisztó Média új dizájn, és struktúrális munkái oly mértékben kötnek le, hogy abszolút nem vagyok kompetens. Sem festegetni, sem gondolkodni, de lassan már fingani sincs időm
Két nappal ezelőtt megtörtént az új dizájn hivatalos bemutatója, és ha máshogy nem is, legalább lelkileg felszabadultam, mert a várakozásaimmal ellentétben egész nagy sikert aratott. Az oldal felkerüléséig viszont nem publikálhatom a munkát.
Megtörtént a bizonyítvány, nameg az oklevél osztás ( amiből 2-t is sikerült összevakarni ) és végre 54 óra ébrenlét után tegnap eljött a nap, amikor alhattam korlátlanul
Az ember nem is hinné mennyire lehet örülni még ennek is.